NOSZTALGIA PÉNTEK #5


A mai nappal a nosztalgiázós posztsorozatban váltás lesz. Hétfőn befejeződött a Szent Johannás rész, most a Bexi-sorozat kerül a középpontba.
Elérkezett a november is, így egyre közelebb kerültünk az Ég veled megjelenéséhez is. Ki várja már? :)

Az előző részek:
Kezdet: ITT
Együtt: ITT
Egyedül: ITT
Barátok: ITT
Remény: ITT
Ketten: ITT
Útvesztő: ITT
Örökké: ITT
Kalauz: ITT

#1 Gyuri bácsi
– Halló! Ki? Üdvözlöm, Gyuri bácsi – bólogatott. Körtével hitetlenkedve néztünk egymásra, majd újra a csevegő Márkra. – Nem, Rebekát jelenleg nem tudom adni. Hogy én? Miért, nem ismeri fel a hangomat? Nagy Márk. Mi az, hogy az ki? Gyuri bácsi, ne vicceljen – csóválta a fejét, aztán letakarta a mikrofont, és felénk nézett. – Azt mondja, nem tudja, ki vagyok.
– Ne hagyd magad – bíztattam.
– Gyuri bácsi, Nagy Márk. Érti. Akin egy ország sírt a Sorry seems to be the hardest word alatt. Nem? Így sem? Gyuri bácsi, azt kell feltételeznem, hogy nincs tévéje. Hogy van? Akkor tessék nézni. Igen. Nem, nem vagyok szemtelen. Távol álljon tőlem. Hogy mit tetszik kérdezni? Habsburg-ház? Nem tudom, merre van – rázta meg a fejét.
Körte a fejét fogva röhögött, én pedig nagyokat pislogva néztem Márkra. Ez nagyon hülye.
– Gyuri bácsi, most le kell tennem, de átadom Bexinek, hogy kereste. Tessék eljönni a szombati műsorra. Persze. Küldök jegyet.
– Hülye! Mit csinálsz? – riadtam meg.
– Jó, a portán átveheti. Elrakatom Gyuri bácsi névre. De aztán a reklám alatt szavazni! Haha, oké. Visszhall, Gyuri bá’ — tette le, mi pedig Körtével rámeredtünk.

#2 Légy titokzatos!
– Beszéljetek egymással – szólt a fülembe a hang. – Titokzatosan. Sugdolózzatok! – utasított.
– Mi? – döbbentem meg.
– Néznek élőben, ne kérdezz, csináld.
Hát jó. Márkhoz hajolva eltakartam a számat a kamera elől, és a fülébe súgtam: – Most úgy kell csinálnunk, mintha beszélgetnénk. Mosolyogj.
– Ezt ki mondja? – kérdezte, szintén eltakarva a száját.
– A hang a fejemben – közöltem egyszerűen.
– Mi? – röhögött fel önkéntelenül, nekem meg leesett, hogy ez mennyire riasztóan hangozhatott, úgyhogy zavartan korrigáltam.
– A vezérlőből… A füles. Tudod.

#3 Mindig van egy első alkalom
– Beki, hol vagy már? – kiáltotta anyu mérgesen.
– Öhm. Kemál büféjében, Márkkal – feleltem.
– Akkor lassan igyekezzél felfelé! Éjfél van!
– Rendben. Megyek. Most mérges vagy? Mondtam, hogy lejövök beszélgetni – zavarodtam össze.
– Nem, csak ki akartam próbálni, hogy milyen éjfélkor üvölteni a kamasz gyerekünkkel. Túl normális vagy, erre még soha nem volt alkalmam – nevette el magát.

#4 Gyógymódok
– Mi van veled, meghülyültél? – pillantott rá Körte.
– Relaxáltam – közölte Márk rekedten.
– A fiúk Xbox-szal relaxálnak – vett el egy baklavát, és az egészet benyomta a szájába, miközben sebességbe váltott, és elindultunk.
– Hát – ingattam a fejem –, Márk inkább a köntösömben flangált valami pakolással.
– Baszki, otthagylak egy éjszakára három nővel, és te is azzá válsz? – röhögött fel Körte teli szájjal.
– Hé! – háborodott fel Márk. – Azt mondta az orvos, hogy pihennem kell – védekezett, szerintem bénán.
– Pihenni, vagyis sokat feküdni és teát inni – csúsztam középre, hogy a két első ülés közé behajolva részt tudjak venni a beszélgetésben.
– Ja, azt nem mondta a doki, hogy női köntösben uborkás pakolást tegyél a szemed alá – tette hozzá Körte.
– Mangós volt! – helyesbített Márk sértetten, belőlünk meg kitört a röhögés.

#5 Ki a dögös?
– Na, ki a dögös? – állt meg mellettünk Márk, a Gotye-produkcióhoz választott ruhában.
Körtével felvont szemöldökkel néztünk végig rajta.
– Szerintem Ian Somerhalder – adtam meg a választ a kérdésre.
– Megan Fox – mondta el Körte a saját véleményét, és mindketten ott hagytuk a ledöbbent Nagy Márkot, mert Körte a színpad felé indult, én pedig visszaültem a backstage-be.
– Na ne már! Dögösebb vagyok, mint az a Somer… hal… Na, szóval az!

#6 Kezdetek
– Most kapaszkodjatok. De nagyon – nézett körbe izgatottan Körte. – Sleisz, nem látom, hogy kapaszkodnál.
– Oké, kapaszkodom a vonómba, jó?
– Felőlem, csak csináld.
– Na? Mi ez az egész? – hajtottam le a laptopom fedelét.
Pop/rock sztár leszek!
– He? – kérdeztem, de úgy tűnt, hogy csak én nem vettem a lapot, mert Lili, anyu és Anti sikongatni kezdett. Utóbbitól ez elég furcsa is volt, úgyhogy kérdőn néztem rá.
– Na, mit szólsz? Mindjárt kiugrom az ablakon, annyira örülök! – lelkesedett Körte.
– Hát azt azért inkább ne – javasoltam.
– Mi van veled, miért nem örülsz?
– Ez a tehetségkutató műsor?
– Az hát! – örült tovább, miközben még a többiek sem nyugodtak le.
– Nem is tudom… – gondolkodtam el.
– Megvesztél, gyerek? – förmedt rám Körte. – Hetek óta ezt intézem. Csattanjál már ki az örömtől!
– Örülök, persze, nagyon.
– Figyeljél már. A döntő előtti show. Garantált kétmillió néző. Kétmillió! Duett az egyik versenyzővel.
– Oké, oké, szuper. Csak… nem tudom. Ez a mainstream vonal nekem nagyon idegen… Nem igazán az én terepem.
– Gyerek, hidd el, hogy nekem is derogál, de leszarom, ez kétmillió néző!
– Rendben, jó. Örülök. Tényleg – bólogattam, miközben kezdtem felfogni, hogy miről is van szó. A többiek teljes extázisban, egymást átkarolva ugráltak körbe.
– Na azért – vigyorgott Körte. – Reggeli tévéadások, exkluzívok a próbákról, közös interjúk, élő adás szombat este… Nagyot robbantunk. Az új albumodnak elképesztően nagy promó.
– Hű – kerekedett el a szemem.
– Amúgy, kivel fog duettezni? – kérdezte Anti, akinek elsőként jutott eszébe ez az apró részlet.
– Nagy Márkkal – felelte Körte.
Ekkor több dolog is történt egyszerre. Lili sikoltozni kezdett, Anti a vonójával csapkodta a combját örömében, a gyrosos rátenyerelt a csengőnkre, mert megérkezett a kajával, anyu tapsolva ment ajtót nyitni, én meg rezzenéstelen arccal néztem Körtére.
– Hogy kivel?

#7 Valóság
– Márkkal mi van? – nézett a mellette ülő, réveteg szemmel maga elé bámuló „popsztárra”.
– Terrorizálja az embereket, amiért nem rajongják körbe – feleltem.
– Úúú, de csípős – legyezgette Lili a kezével az arcát.
– Mondtam. Kérj mást, mindjárt jön a pincér.
– A pincér, aki nem kért közös képet – duzzogott Márk.
– Ez hülye? – pislogott körbe Anti. – Mióta nem volt emberek között?
– Szerintem hat hete… – feleltem, majd a fejemet rázva szóltam Márkra: – Ne kacsingass már idegenekre, mert valaki le fog ütni.
– De ez a védjegyem! – hőbörgött Márk.
– A MŰSORBAN! – ordítottunk rá egyszerre.
Elhoztuk Mauglit egy plázába. Óriási élmény.

#8 Mi a baj?
– Mit csináltál? – hallottam Pepe riadt hangját, miközben a tenyerembe temetett arccal zokogtam.
– Én semmit, csak mondtam, hogy válasszon karaktert, és elkezdett bőgni! – védekezett Bogyó rémülten.
– Hallod, ne sírj már, majd választunk neked mi! – nyugtatott Puding.
– Nem — zokogtam. — Nem az a bajom!
– Huh, már aszittem – könnyebbült meg Bogyó.
– Akkor kivel leszel? – lépett tovább a témán Puding.
– Nekem mindegy! – sírtam.
– Idióták! – lépett be a helyiségbe Körte. — Miért bőg a gyerek? Mit csináltatok? — üvöltötte el magát.
A háromtagú banda egymás szavába vágva magyarázkodott arról, hogy ők most tényleg nem tehetnek semmiről, mert egyszerűen csak elkezdtem sírni, és nem a GTA miatt.
– Gyerek, mi van veled? – guggolt le elém Körte, és meg próbálta lefeszíteni az arcomról az ujjaimat, amivel a szememet takartam.
– Nem tudom. Olyan kedvesek! – sírtam.
– Kik? – kérdezte döbbenten.
– Ők. Nah-gyon – feleltem, levegőt kapkodva.
– A barmok? Aszádék? Rendesek? Gyerek, vigyelek orvoshoz? Megijesztesz.
– Nem, jól vagyok, csak – törölgettem meg a szememet, amit pár perc alatt dagadtra sírtam — engedik, hogy játsszak velük.
– Persze hogy engedjük – nézett értetlenül Bogyó.
– Jó, csak nem szoktam hozzá, hogy valakik… – kezdtem, de Puding közbeszólt.
– Játszanak veled GTA-val?
– Hülye vagy, Puding, hagyd, hogy elmondja – szidta le Körte.
– Hogy valakik nem akarnak tőlem semmit — szipogtam megkönnyebbülten.
– Ez nem igaz, én például járnék veled — közölte Pepe.

#9 Ki nevet a végén?
– Wahahahaha! – nyerítettem fel gonoszul, aztán lehervadt a mosoly az arcomról, mert megérkezett a stylist egy PIROS ESTÉLYI RUHÁVAL.
– Hahahaha – szakadt ki Márkból, amikor meglátta a fejem, meg a ruhát is.
– Nagyon remélem, hogy ezt itt Márk ruhája – mutattam bosszúsan a darabra.

#10 Kétféle ember
Kétféle ember van. Aki már kedvel engem, és aki majd megkedvel.

Folytatás hétfőn...

Megjegyzések