NOSZTALGIA PÉNTEK #1

Elérkezett a hét utolsó munkanapja, ez pedig azt jelenti, hogy felkerül a blogra az első Nosztalgia Péntek, amely a Nosztalgia Hétfőnek a „társposztja”. Ebben a két bejegyzésben Leiner Laura eddigi regényeiből válogatok ki néhány nagyon emlékezetes pillanatot és ezeket hetente két posztban közlöm is veletek. Az írónő új könyvének megjelenéséig (december 5. - Ki várja még nagyon? Kezeket fel! 😍😊 ) csak az ő alkotásaiból hozok idézeteket ezeken a napokon. Az előzőt IDE kattintva megtekinthetitek, a Szent Johanna Gimi első kötete nyitotta meg az egészet, most pedig a második résszel, az Együttel folytatom. Ha van olyan pillanat, ami nektek különösen kedvenc a második kötetből, akkor azt hozzászólás formájában közöljétek velem, nagyon kíváncsi vagyok rájuk! :) Ha elnyerte a tetszéseteket ez a fajta bejegyzés, jelezzétek felém. Ha pedig maga az egész blog is tetszik, akkor iratkozzatok fel és kövessétek a a blog Facebook oldalát (IDE kattintva elérhetitek).

 

#1 Rejtély

– Mi ez? – suttogott felém Ricsi.

– Témazáró.
– Miből?

– Az eddigi anyagból. De a múlt órán mondta…
– És én hol voltam? – ráncolta a szemöldökét.
– Itt ültél.

Ricsin látszott, hogy még mindig nem tudja beazonosítani, úgyhogy halkan folytattam. – A rágócsomagolás tetkóját ragasztgattad a kézfejedre – segítettem emlékezni.
– Tényleg! – csettintett Ricsi, mire halkan elnevettem magam.

#2 Ha Arnold elhatároz valamit…

– Hol találtad?
– Online aukción – legyintett.
– Nem lehetett könnyű, ez állati ritka!
– Ne aggódj. Két hete viaskodom egy licitálóval.
– Két hete? Két hete készülsz a szülinapomra? – döbbentem le.
– Meg akartam venni neked ezt a könyvet!
– Hogy csináltad? – nevettem el magam meghatottan.
– A másik félnek esélye sem volt. Mint mondtam, akartam ezt a könyvet!

#3 Kinga

Hát igen. Ez Kinga. Ha lent vagy, megragad és felhúz. Ha viszont fent vagy, mindenáron le akar rúgni onnan. Sosem fogom megérteni.

#4 Amikor már a szülő sem tudja, hogy mivel büntessen

Mégis, mit csináljak veled? Mit tegyek, hogy hallgass rám? Tiltsalak le az internetről? Alig használod! Szobafogság? Nem jársz sehova! Vegyem el a mobilod? Nem hiszem, hogy meghatna! Korlátozzam a tévéd? Azt se tudom, mikor nézted utoljára!

#5 Sose lehet tudni…

– Jól van, Tony Hawk, szedd össze magad, egy kis leckeírásba még senki nem halt bele – vigyorgott Cortez nagymamája.
– Még – vágta rá Cortez.

#6 Egyediség

Ne viccelj már! Millió olyan könyvet olvastál, amiről más még csak nem is hallott! Egyáltalán nem baj, ha nem kapod fel a manapság legnagyobb popularitásnak örvendő ócskaságot, csak mert mindenki ezt bújja.

#7 Nincs menekvés

– Felmayer! – állapodott meg Kardos Dave nevénél, és felnézett a naplóból. Az egész osztály egy emberként fordult hátra, miközben Dave zavartan feltápászkodott.
– Tanár úr, ma van a szülinapom – kezdte Dave szomorúan pislogva. Kardos összeráncolt szemöldökkel meredt rá, kínosan hosszú ideig gondolkodott, majd unottan a plafonra nézett.
– Nem bánom, nekem mindegy, melyik nap írom be az egyest.
– Köszönöm – vigyorgott Dave, és villámgyorsan leült. Kardos tovább lapozott a naplóban, a többiek pedig mind behúzták a nyakukat. Mintha így elkerülhetnék a felelést.
– Bernáth! – mondta ki az újabb nevet a tanár, mire Andris sápadtan feltápászkodott.
– Nekem is ma van a szülinapom – motyogta. Kardos lepillantott a naplóra, és megrázta a fejét. – Szép próbálkozás. Na, kezdheted.

#8 Veszteni tudni kell…vagy nem 😄

– De hát ez egy játék, nem?
– Kingának a Ki nevet a végén sem az! A múltkor azt mondta Gábornak, ha még egyszer kiüti, lenyeleti vele a bábut!

#9 Szép álom…

– Tanár úr! – jelentkezett Andris, ami meglepő, irodalmon leginkább behúzott nyakkal szokott ülni.

– Igen?
– Nem lehetne, hogy a mai órán beszélgessünk? – kérdezte, mire összeráncolt szemöldökkel fordultam felé. Megőrült? Kardossal akar tanulás helyett beszélgetni?
– Bernáth – nyitotta ki a naplót Kardos. – Pontosan 1,8-ra állsz irodalomból, úgyhogy gyere a táblához, beszélgessünk.

#10 Született tehetség

– …meg ott jön Zsolti – hunyorgott Ricsi – Honnan szedett kürtös kalácsot?
– Ő Zsolti. Azon lepődnék meg, ha nem talált volna.

#11 Mi van a lapon?

– Na? – mutattam fel anyunak a szétmaszatolt rajzlapot.
– Aha! Egy dió! – jelentette ki anyu büszkén.
– Tulajdonképpen egy falevél. De haladunk – feleltem szomorúan.
– Nem reménytelen – állt fel Tomi az asztaltól.
– Tényleg? – kérdeztük anyuval egyszerre.
– Mármint a kettes. A kettes nem reménytelen – bólintott.

Folytatás hétfőn... 

/Képek forrása: Leiner Laura We Heart It/