Cassandra Clare: City of Bones - Csontváros 5+1 kedvenc idézet, avagy kedvcsináló sorok a könyvből

Cassandra Clare A Végzet Ereklyéi című sorozata hatalmas kedvencem lett. Olvasás közben nem győztem jelölgetni a szereplők jobbnál jobb megszólalásait; ebben a bejegyzésben pedig elhoztam hat olyan idézetet, amelyek nekem a legjobban tetszettek.

„A kilincs után nyúlt, de egyszerre kivágódott az ajtó, és Jocelyn riadtan sikoltott fel.

- Jézusom! - kiáltotta Luke.

- Á, igazából csak én vagyok - mondta Simon. - Bár többen mondták már, hogy elképesztő, mennyire hasonlítunk. „

„Vetett egy gyors pillantást Jace-re, aki néhány lépéssel előttük baktatott, és a jelek szerint a macskával társalgott. Clary kíváncsi lett volna rá, miről beszélgetnek. Politikáról? Operáról? A tonhal áráról?”

„- Most jön az, hogy csíkokat szaggatsz a pólódból, és bekötözöd a sebemet? - …

- Ha azt akartad, hogy tépjem le a ruhámat, csak kérned kellett volna. - …”

„- Nyomozás? - Isabelle felnevetett. - Most meg detektívek vagyunk? Talán titkos nevet kéne választanunk magunknak.

- Jó ötlet - mondta Jace. - Én Nagyvesszei Von Hugenstein báró leszek.”

„-És a vérfarkasok micsodák? Csak túlméretezett plüssállatok?”

+1 „- Sajnos, Rév Asszonya, én maradtan az én egyetlen igazi szerelmem.

(…) - Legalább - mondta - nem kell tartanod a visszautasítástól, Jace Wayland.

- Nem feltétlenül van így. Időnként nemet mondok magamnak, hogy érdekesebb legyen.”

Ui.: Az egész sorozatról lesz egy értékelő poszt, amint befejeztem az utolsó kötetet. Addig is minden regényből hozom az 5+1-eseket és még más plusz dolgokat. :)